követtem az Istent, mint
Ruth Naomit
s azt hittem naivan
te vagy Boáz
nem értettem
hogy az Isten
mégis mit magyaráz
nem értettem
hogy egyik a másikon
miért nem segíthet törötten
aztán valami vélt románctól
megint megtörtem
hisz sosem tudom magamtól
hogy mi a jó nekem
újra a földön... kértem
és szólt hozzám az Isten
azt mondta, az a jó nekem,
ha veled maradok
"míg véget ér az aratás"
míg hazajutok
és azóta is újra meg újra
ennyit mond csak nekem
nem többet
nem kevesebbet:
hogy, amit elhagysz a mezőn,
azt utánad felvegyem
lenyúlt a mennyből, táncra kért
Ő maga udvarol nekem
és ha rád nézek látom,
mennyi minden kegyelem
Jézus fénye ragyog át
a szemeden,
a kezeiden, a hegeden
...
minden, ami jó benned
Őtőle van és én nem értem
hogy lehetek néha ilyen
sekélyes és feledékeny
hogy felejthetem el,
hogy az övé vagy
hogy felejthetem el,
hogy szabad vagy
hogy felejthetem el,
hogy Jézus vérétől tiszta vagy
hiszen szent vagy
és vonzó, de
azt Isten fia
megváltott gyermeke
barátja,
szerelmese
akárcsak én
miért gondolnám
hogy egyszer bárki enyém
lehet?
Hisz mindenki,
és minden,
Istenem,
a tied.
és rá nézek
és Benned gyönyörködöm
és odalépek
és Hozzád közelebb lökődöm
egy furcsa játék ez
amit Te űzöl velem
mutatsz valakit
hogy miatta a Te neved dicsérjem
én mást akartam
de te tudtad mi kell nekem,
mindig tudod...
kegyelem
Tiszta kegyelem.
