Az Ő szent helye

Rólad szólnak a legtisztább bűnös soraim
és téged illettek a legszebben ezek a botladozó szavak,
mert ahol rád gondolok, ott van Isten is...
vigyáztam, hogy sose egyedül lássalak, magadban,

hanem együtt azzal, aki(v)é lettél.
Ott voltam, mikor eltemettettél és újjáéledtél;
bűnösen látlak, mégis szentnek tartalak;
szeretlek azért, és annak ellenére, aki vagy.

Törötten csillogó kristály
minden betű, amit rólad leírok,
rólad szólnak a legszebb álmok,
amiket Istentől megkapok.

Félek mindazt elmondani neked,
hogy mégis mennyi érzést mozgatsz meg,
mint testvér, pásztor, tanítvány és hű barát.
Nézlek és látom melletted-rajtad-benned Isten mosolyát.

Nincs ember, akit nálad jobban tisztelek,
általad tanít Jézus, hogy másokkal milyen legyek,
és nem értem, hogyan kaptam ekkora kegyelmet,
hogy itt vagy, hogy megismerhettelek.

Minden vagy, amit sohasem akartam,
minden, amit elutasítottam,
minden, amitől féltem...
megáldva, átmosva, a legtisztább kegyelemben.

Felfoghatatlan
és érthetetlen,
ahogy fáklyaként
ragyogsz az életemben.

Mint egy testvér, úgy védesz,
mint egy atya, úgy tanácsolsz,
igaz barátként, hűen...
ismersz, és nem vádolsz.

Tisztán és szentül
áldhatom az Urat veled;
harcolsz imában velem, értem;
szórod rám az Isteni szeretetet.

Mindig, végtelenül
hálás leszek érted.
Miattad sírom a legtisztább
örömkönnyeket.

*

Olyan hévvel ég
benned Isten tüze,

a sarumat leoldom,
ez az Ő szent helye.

*

az űrbenn

...gondolatok egy tanórán...

Belső káosz
üres, üvöltő rend
túl sok a hang és
túl sok a csend
megteltem űrrel
túláradt bennem
a semmi
szeretnék újra érezni
akár fájni és vérezni,
hogy tudjam, nem vagyok gépezet
élek egyáltalán, ha
nem érezhetek?

Az elmém megrémít,
sok kattogó fogaskerék,
sebesen forog, túl jól működik
túl gyorsan túl messzire visz
el magamtól
és vissza hozzám

Egy boldog lány vagyok
és egy bús öreg
a fekete ég alatt
magamnak éneklek
a csillagokról, hogy lássam újra
lelkem ráncain csorog a könnyek folyama
eláraszt a létezés búja
s az élet öröme

Hogyan lehet a hiányban
benne minden egyszerre?

"Semmi sem lesz olyan, mint régen volt."

I have a chance
of a new life to live
and really live.

Lord, you're so good to me

Your joy overflows in me

Like a river, it goes through me

Nothing will ever be

The same as it was

I won't ever be

As desperate as I was

I will completely be renewed by your love

I already am, eventho I'm still not

You're at work in me

And that's more than enough

Annyival szebb

annyival szebb dolgok vannak mint a szerelem...
de mégis ezt, ezt kértem szüntelen,
ahelyett, hogy megcsodáltam volna a hajnali Napot,
én csak elfonnyadva vártam a napot,
amíg kivirágozhatok

eljött és én kiszáradtam
megtalált, és én elijedtem,
mert nem azt kaptam amit reméltem, és ő sem
négy évbe telt, míg elengedtem

álltam kiszáradtan
sírva és megtörten
és átkarolt Isten
megnyugodtam
ebben a tiszta szeretetben
önzetlen ölelésben

minden érintés fájt
minden simítás tűz volt,
ami megégette a testem
mert nem nekem szólt,
hanem csak lopott tőlem
hólyagosra égtem,
mire rájöttem,
hogy ölelő kar soha
nem lesz teljesen önzetlen...
amíg láthatatlanul
meg nem érintett az Isten...
elvesztem, de megtaláltam magam
két mindenható, gyógyító karban

annyival szebb dolgok vannak mint a szerelem...
de mégis ezt, ezt kértem szüntelen,
ahelyett, hogy Őt beengedtem volna,
pedig tudtam, jobb lenne, ha itt volna
és mikor beengedtem, nem tett szemrehányást,
hogy ugyan mégis miért zártam ki eddig
élő vízzel mossa, kötözi sebeim,
és minden napot külön megszépít

átmosott a szeretetével
és én lassan rügyezni kezdtem
minden reggel megöntöz,
tavasz van,
örök,
virágba borulok egészen

kinyitottam az ablakomat
hallgatom, ahogy dalolnak a madarak
és örömömben
csendben könnyezem
olyan szépek a hangok,
s ahogy
futnak a felhők az égen
fest ez az Isteni kéz,
s közben halkan dúdol nekem
...annyival szebb mindennél
ez a szeretet, amit ad nekem...

Hozzád...

Mézédes szavaidnál
csak Isten szava édesebb,
lágy, hívó hangodnál,
csak a Szent hangja kedvesebb,
igéző tekintetednél,
csak a szeretete mélyebb,
nálad, belém, egyedül
csak Ő szerelmesebb.

Furcsa eset...

Nálad jobban
csak én félek,
nálad többet
csak én remélek,
nálad többször
csak én menekülök,
repülnék de néha
inkább csak merülök.

Úgy örülök...

A félelmeimben
Ő bátorságot ad,
a keserűségben
reményeső áztat,
a szomorúságban
örömpatakok mossák a szívem át,
s ha megbénul a lábam,
karjaiban visz át...

...hozzád.

Ma elfutottam előled

mint a tisztáson a megriadt vad,

aztán mire félénken,

lassan visszalépkedtem

Láttam: már nem vagy

itt, csak hűlt helyed maradt meg

és valami édes illat...

most már megkeresnélek...

...bánt, hogy a saját bensőm

néha tőled így elkerget.

Készen rád

Isten fénye ragyog át, ha hagyom

minden hiányzó rés(z)emen...

Magamtól nem, sosem,

csak miatta leszek rád készen.

Törötten,

kopottan,

félkészen,

összefoltozottan.

Addig várok,

míg Ő nem mondja,

hogy most már jól van.

Addig talán

nézem csak azt,

ami pont itt van.

Elém tett Isten valakit, aki kedves...

Elém tett Isten valakit, aki kedves,
aki nem bájol el,
nem fájdítja a szívemet,
csak errefelé jár-kel
...és rendes...

Néztem.
Reméltem,
hogy én is ilyen leszek:
mindenkivel ilyen...
Nem fölényes.

Megbarátkoztam a gondolatával,
megszoktam a létét - hiszen kellemes -
megbékéltem a valójával.
Isten elvette a félelmeim, mert kegyelmes.

Nem aggódtam, s talán
kicsit csodáltam.
Emberibb volt mint bárki,
akit valaha akartam.

Csak így: volt,
és én hagytam.

Isten tanított közben, s tanít még
kedvességre, szeretetre okít
...és összetört...
...és felépít.

Lerombolta a szent énképemet:
látom az önző és büszke énemet,
aki nem akarok lenni.
Segít szebben élni,

segít tisztábban nézni rád,
elengedni mindent, mit úgy szeretnék,
csak magamnak, mert az "olyan jó".
Önzetlenebb, hogyan lehetnék?

Itt voltál,
s kicsit megszerettelek

Isten elvitt, hogy kitisztítsa a fejemet,
hogy átmossa a szívemet, s a gondolataim.
Ledöntötte a bálványaim,
és kavarognak az érzéseim...


valami béke
valami fájdalom
valami boldogság
önrágalom

rágódom
a holnapomon
a holnaputánon
a tegnapon

a jelen ködbe vész
ez az egy, fontos rész,
ez elsiklik, elhúz, elvész
idebent tombol egy tűzvész

hadd legyek főnix
hadd égessem fel magam
hogy hamvaimból újjáéledve
tisztábban lehessek önmagam


Égjen el minden gondolatom,
minden vágyam, ami volt rólad,
hogy ne emésszen fel a sok hamis kép,
amit már megalkottam rólam és terólad.

Hadd legyen a mai is
újra, egy tiszta lap.
Hadd legyek kedves, és ajándék,
tiszta szív, nem önző akarat.

Vigyázz a szívedre,
legyen rajta lakat.
Minden, mindig,
olyan gyorsan elragad.


Istenem,
adj tiszta szemeket,
mutasd meg milyen,
a te szent szereteted,
hogy adhassam tovább:
ne magamat, hanem téged.
Ne várjam mástól,
én mindent tőled kérjek,
ne is kapjak semmit,
ami nem tőled ered,
hiszen ami jó, az csak tőled jöhet,
adj nekem tiszta, tiszta,
tiszta életet!
Ne engedd visszatennem,
ha már ledöntöttem veled...
Adj új szavakat,
hogy a számra se vegyem,
mert amiről beszélek,
akörül forog az életem...
legyél benne
minden betűmben!
...

Ámen.

Pályaválasztá(ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ)s

Életemben már legalább harmadszor jön a mumus: "Mit szeretnél ezután csinálni?"

Jó kis kérdés igazából, de a háttere aljasabb.

Mi az a léc, amit meg kéne ugrani, hogy ez teljesüljön?

Felvételi? Érettségi? OKJ-s vizsga? ...

Jön 1500-zal, hajt felém és lebénít... ha engedem.

De miért engedem, ha engedem?

Erre a válasz nagyon egyszerű. A világon mindenki azt mondja nekem -és még sok másik próbatétel előtt állónak-, hogy ezen áll vagy bukik az élet. Persze, mindenki a legjobbat akarja, meg, hogy jobbat érjek el, hogy szárnyaljak előre, akadályok nélkül az életben.

Az ezzel a baj, hogy sokan csak túlféltenek és nincs igazuk: nem dől össze a világ, ha nem ugrom meg a lécet.

Ha elbukom a vizsgát, másnap ugyanúgy fel fogok ébredni.

Ha nem vesznek fel az álomegyetemre, akkor is ugyanúgy fel fogok majd másnap ébredni.

Egyetlen dolog lesz, amiben különbözöm majd attól, akit felvettek: nem fogok már annyira félni a kudarctól.

Aki pedig nem fél a kudarctól, az próbálkozik. Aki nem fél a kudarctól, az nem fagy le, és beletesz mindent, ami lehetséges, anélkül, hogy azt lelkileg megsínylené. Mert tudja, hogy mindig van második esély.

Ha megbukom a vizsgámon, újrapróbálkozhatok. Ha nem vesznek fel, csinálhatok egy képzést, plusz pontért, hátha úgy felvesznek. 

Ha elbukom, megtanulhatok igazán küzdeni azért, amit szeretnék.

Ha elesek, nincs vége az életemnek, csak fel kell állnom.

Aki viszont fél a bukástól, az lefagy. Annak nem fog az agya, hirtelen nem tud koncentrálni, napokat fekszik mély depresszióban, és/vagy gyomoridege lesz a teljesítési kényszertől. Aztán lehet, hogy bejut az egyetemre...de ott is ugyanúgy retteghet tovább, ha nem tanulta meg, hogy a kudarc nem több, mint egy új esély.

Esély a tanulásra, az újrakezdésre. Felelősségteljesebb ember lehet tőle. Megtanulhat küzdeni az álmaiért.

Ne féljünk a kudarctól! Van élet a bukás után. Másfajta, mint ahogy elképzeltük, de igenis van.

...és mellesleg, amúgy sem elég nagy a fantáziánk.

Isten jobbat tartogat számunkra, mint azt valaha el tudnánk képzelni.

Merjünk álmodni, merjünk elbukni, merjünk küzdeni.

Higgyük, hogy mindig lehet újrakezdeni.

„Tedd meg az első lépést, és higgy. Nem kell látnod a lépcsőt. Csak tedd meg az első lépést.” Dr. Martin Luther King, Jr.