...mert Isten jó, jó nagyon

Miért ne szerethetném a hajnali napot
s, ahogy az arcodon hagyott
egy szerény leheletnyi sugarat?
Miért ne szerethetném a madárdalokat,
az édes, reggeli trillákat, bókokat;
a csípős hidegben az ölelő takarókat;
a meleg, sátorszerű sálakat;
a mosolyt az arcodon,
amiért így beburkolózom?
Miért ne szerethetnék
bele minden rügyező bokorba;
a Dunán a hidakba;
a folyón a habokba;
meg a cappuccinokba is?
Miért ne szerethetnék mindent is?
Miért ne szerethetnék a világba,
ami a szemedben tükröződik?
Magával ragad,
és messze visz...

Én magamat kérdezem,
de nem én, hanem tőlem az Isten...
Miért ne szerethetném a kincseket,
amiket nekem ad, ráadásképpen?

Fiad vére volt az ajándék
s ez az élet csomagolás csupán...
de aki ilyen árat fizetett,
miért akarna fukarkodni még ezután?
A legszebb dobozban,
díszesen-színesen kapom,
masnival a tetején:
mert Isten jó, jó nagyon.

Én magamat kérdezem,
de nem én, hanem tőlem az Isten...
Miért ne szerethetném a kincseket,
amiket nekem ad, ráadásképpen?

Miért ne szerethetném az alkonyi napot
s ahogy az arcodra csókolt
egy utolsó narancs-arany sugarat?
Miért ne szerethetném a tűz körüli dalokat,
a hangos estéket, ahogy éneklünk az Úrnak;
a csípős hidegben az ölelő karokat;
a kertvégen, erdőben felvert sátrakat;
a mosolyt az arcodon,
ahogy ragyogva kivirágzom?
Miért ne szerethetnék
bele minden hullócsillagba;
a Dunán a habokba;
a folyón úszó hajókba;
meg a pezsgőbuborékokba is?
miért ne szerethetném még ezt is?
miért ne szerethetnék a mélységbe,
ami a lelkedben lakik?
magával ragad,
nem ereszt...

mégis felszabadít:
mert Isten jó, jó nagyon.

hajnalban felkeltettél
hogy a napkeltét együtt várd velem
téli csodatájra vittél, fehér
ruhába burkoltál mindent nekem
veled-érted szól az énekem, zajlik életem
átfagyok, s kiolvasztod a szívem
lelkem húrjait pengeted
...olyan jó nekem...
az egeket befested nekem,
az ízeket megédesíted,
a hangokat ellágyítod
a szememben
örömkönny terem
lehunyom s élvezem
ahogy patakokban árad ki
túlcsordult szívem
olyan tiszta, szép
ez a mennyei szerelem
minden cseppjét
zuhatagnak érzem
ahogy az Isteni szeretet
átmos egészen
átitat teljesen
kitisztítja a sebeim
ápolja a lelkem
elárasztja az életem
a szívem egy elfeledett dallamát
játszod újra nekem
és tovább komponálod
mindenható zeneszerző vagy
és én csak ámulok
nem értem hogyan lehet,
hogy a mesterműved vagyok,
és mégis a képmásod,
a lényed egy apró lenyomata
egy törött váza,
egy megkopott festmény,
egy hamis zongora és a rajta játszott darab
mindenedből egy kicsi,
halovány piszkozat,
s mégis a mindened,
akiért hagytad,
hogy korbácsoljanak,
gúnyoljanak, köpdössenek,
megvessenek, keresztre feszítsenek
meghaltál értem,
és én nem,
nem értem,
minek...?

Hiszem hitetlenül, hogy szeretsz,
és szeretlek.
Elbűvöltél, nem rejtőzöm többet.
Akarom, minden nap, adj még, többet!
Holtomiglan, és örökké, az utam nem válik el tőled.
Ha adsz, ha elveszel, a szívem, szám áld téged.
A lelkem minden lélegzettel vár téged,
és nem tudok, nem is akarok élni nélküled!

Ébred az év

Tél van még, Január...
Nincs karácsony, már nincs szeretet?
Az égre vattahabot fest az Isten,
tart a régi, ez mégis egy új kezdet.
Valahogy így indítom az évemet.
Teát iszom, s a tollam a papíron
sercegve suhan, surran,
a jövőm felé és lassan
leírom majd -vagy gyorsan?-
mindazt, amit annyira akartam,
de nem tettem,
mert még pihentem.
Ébred az év, és ébred a lelkem,
újra, a Nappal, minden reggelen,
minden nap jön egy újabb csepp kegyelem,
ami prizmaként szétveti a szeretet fényét az éterben
s szent fénybe borítja esetlen életem.
Hunyorgok kicsit, pislogok még egyet-kettőket,
de ahogy átmelegít, olyan kellemes élvezet...
...szeretem kettőnket.

Dúdolj nekem halkan

Rejts el!
Takarj be, ölelj át, vigyél magaddal...
Ma nem akarok megütközni a világgal.
Tarts közel, hadd érezzem mézes-füstös illatod!
Még meleg a tea, kortyolom, s nézem
kályhánkban a tűz, hogy lobog.
Árassz el
azzal a békés szeretettel,
azzal a csodás örömmel!
Dúdolj nekem halkan,
úgy elvesznék kicsit a hangodban,
más nem tud ennyi érzést
egy dallamba önteni!
Könnyekre fakasztott akkor is,
ott, mikor először véltem hallani
...véltem...még most sem hiszem,
hogy tényleg te voltál, pedig
láttam, hogy a te szád, ami mozog...
hogy hallathatsz ilyen mennyei hangot?
Dúdolj nekem még egy halk szerenádot,
ahogy a világ elől veled bujdosok,
ahogy a karjaidban tartasz!
Legyél nekem kicsit vigasz...
Hadd lássam szemedben a végtelent kicsit,
pont úgy, ahogy beléd írta az Isten...
hadd vesszek el tekinteted tavában,
hisz ilyen mélység máshol nincsen!
Tarts meg kicsit!
A zúgó tengeren a nyugtom nem lelem...
De itt van, pont itt, a tenyeredben...
Itt, ebben a gyöngéd szeretetben,
amit Isten neked adott...
még egy ilyen furcsa ajándékot...
tényleg neked adta, vagy általad nekem?
Miért szerettél valakit így, ha ő téged nem?
Rejts el kicsit -magam elől-, amíg megértem...
...hogy ne kérdezzem "Miért?", csak élvezzem.
Rejts el!
Takarj be, ölelj át, ragadj magaddal...
Ma nem akarok megütközni önmagammal.
Tarts közel, hadd érezzem kedves-kellemes illatod!
Gyöngéden csókolsz, átkarolsz, s nézem
szemedben a tűz, hogy lobog...
Árassz el,
azzal a boldog szerelemmel,
karolj át, s nevetve ölelj!
Bókolj nekem halkan,
úgy elvesznék kicsit a karodban,
más nem tud ennyi érzést
a szívembe önteni!

"Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja! " 

(Énekek Éneke 2:7) 

Libbenés

Meg akartam osztani a világgal,
mi zajlik épp itt bennem:
min agyalok, mi bánt nagyon.
Ilyen versterápiás az életem...

Leírtam, kiírtam...
és bent hagytam a fiókban.
Rájöttem, hogy ha el nem rejtem,
talán sebet ütne a szíveden.

Miért? Mert az érzelem csalóka,
és igen,lehet, hogy van oka,
de elszáll, elillan, ellibben,
minden nap más van a helyében.

Miért akarjak egy múló szeszélynek
dicshimnuszt zengeni,
vagy miért akarnám az időmet, a könnyemet,
újra ilyenekre áldozni?

Hiszen dönthetek,
hiszen hálás is lehetek!

Lehetnék hálás
minden rejtve kapott mosolyért,
örülhetnék, milyen áldás,
ez a furcsa-kellemes reménykedés.

Lehetek hálás, azért amit Isten ad,
hogy van, adatott szabad akarat,
és dönthetek úgy, hogy boldog leszek,
akárkivel, akár épp veled...

De én inkább látványosan szenvedek...
kinek jó ez? S minek?!
Miért ne lehetnék újra gyerek,
aki boldogan táncolva, felhőtlenül nevet?

Miért szenvednék azon,
hogy kiért égjen a szívem el,
mikor meghalt értem az Isten, hogy
szabadon éljek, tele örömmel?


Jajj, miért ilyen lassan növök fel?
Miért most kellett legyek tinédzser?!
Megkéstem kicsit, nézzétek el...
...ha nem,  hát így jártatok!          * Anna jobbra el*

Ki táncol ott,  a víz közepén,

ahol olyan sekély  a patakmeder?

Ki nézi a partról,  a barkaágak alól,

...s csatlakozni vajon   majd mikor mer?

Nehéz néha hinni, hogy van szabad akarat,
és, hogy a szerelmet nem őrzik angyalok
odafent, hét lakat alatt.

Isten rajtam annyit mosolyog...

TeÉrted

Vonz az Istened,
amilyen kegyelmes veled,
amilyen hűséges tehozzád,
amilyen gazdagon megáld.
Vonz az Istened,
amilyen mélyen szeret,
ahogy elviseli minden gőgödet,
ahogy mindig jobbá tesz téged.
Vonz ez az Isten, aki
lejött az égből meghalni
pont teérted...talán akkor nekem
is ad ma is kegyelmet, nem?
Vonz az Isten, aki vezet téged
és néha engem is beavat,
hogy ne ígérjem a gyors győzelmet,
mikor neked Ő mást tartogat.

Vonz ez a férfi, aki Téged így követ...
bevallom, hozzá mértem a többieket.
Mellé tettél, hogy Feléd vele fussak?
De van itt az úton még egy pár tucat...
Mind harcol, mind küzd, fut,
aztán az élet útkereszteződéshez jut,
és őket máshogyan viszed már előre,
itt maradsz velem, meg vele.
Én meg megsértődöm,
úgy futnék, el, arra,
ahol az a másik haladna
...a saját lábamban esek hasra.
Te meg idehozod, hogy felkaroljon...
Istenem, miért?!
Miért viszel felé,
és ő miért segít feléd?

Nem akarok menni,
de látod? Megyek.
A hitetlenségemhez
adnál még hitet?
"Menj előttem,
segíts,hogy követhesselek!
Vele, vagy nélküle,
de hadd legyek Veled!"
Elmegy, te visszatereled,
s ő csak dicsér téged.
Én is hálaéneket zengek:
hogy, amíg elment,
én haladtam tovább, Veled.
Nélküle, vagy együtt, de
mindig Teérted.
Én nem értem ezt az egészet, de legalább Te érted.