Már csöpörög...

Isten azt mondta:

"Küldöm az áldást,

adok neked

-nem soká- esőt,

csak bírd egy kicsit,

a kapálást, gyomlálást!

Nem elég puha

még ez a föld."

És felforgatta,

és megtisztította,

aztán elvetett

még egy pár magot...

És gyűlnek a felhők,

friss pára illat jön, 

mindjárt megindul!

Már csöpörög...

Tudom, zuhogni fog,

és majd ujjongva táncolok,

átitat mindent a kegyelem.

Várom, hogy szakadjon,

essen már! Essen! 

Állok és az ég felé

Kitárom két kezem.

Mit tartogatsz, Istenem?

Csókolj meg egyszer
Azután hagyj magamra
Legyen a két ajkad gyógyír
Minden fájdalmamra

Hogy többet ne sírjak
Csak ha egyszer újra
A távolban meglátlak

De akkor
Zokogjak

úgy igazán

Most béke van

Most béke van.

Hogy vihar előtti csend,

vagy a háború elcsitult végleg,

azt nem tudom.

Csak ülök és gondolkodom.

Meglestem a napot,

ahogy az égre lopódzott

korán reggel.

Olyan szép,

amíg egyszerű kék

munkaruháját nem ölti fel.

Bár csinos úgy is...

Láttam azt is, ahogy 

fürödni ment az este...

vajon tudja-e, hogy valaki

ma kétszer is megleste?

Elmerült az égalji tóban,

mint én, kicsiként a lavórban,

szétlocsolta a narancs fényeket,

játszott ma,

akár egy gyermek.

Ó, az én napom!

Néha titkon ellopom,

és semmit teszünk kicsit,

lassan vándorlunk át a holnapba...

nem úgy mint ma.

Ő már elvonult, az

igazak álmát alussza,

és én reggel-este láttam csak,

most is belep a munka.

Pedig nézném még, ahogy ragyog...

                                                         ...na,

hát miért baj?

Hisz olyan jó látni,

ahogy levedli azt a kék ruhát.

Csak jó őt nézni

...és ezen néha úgy el tud pirulni...

Hát adhat az Isten ennél szebb csodát?

Kép forrása (katt ide)

egyszer mindenkiből vers lesz
mindenki átfolyik a lapra
szemem-szívem-szavaim
hármas szűrőjén áthaladva
te is csak így lassan
kerülsz végre lapra
és most sem teljesen
csak egy kis darabka...


egy kedves ember vagy és
egy-száz kedves gondolat
valami tiszta, épp
olyan, ami lelken simogat
_______________________

kellemes a hangod
jó a társaságod
szép és szent vagy
szeretett és áldott

egy vagy a kevésből
akiktől nem félek
ritka, szép lelet
néha félek, elveszíthetlek
_______________________


ha rólad töprengek
én Jézusra gondolok
az, hogy megmentett és ide tett
felfoghatatlanul jó dolog

nem értem a csodát, ami vagy
lángoló szív s lélek, csodás agy...
és hogy az Istennel milyen jóban vagy
nyugodni sem hagy

közelebb húzol a Mindenhatóhoz
már csupán azzal, hogy odaülsz az asztalhoz
ha elestem, együtt talpra állítotok

hogy Isten miért pont ide tett...
nem értem, nem értelek
csak hálát adok érted

lágy, krémes
fagylalt-nyalatok
kekszesen
édesen
elmállik, mint a képzeletem

túl sok gondolatom van
túl sok minden vesz körül
mire mindent felfogok
az idő gyorsan elröpül

néha kell egy nap, egy óra
mikor elmehetek elvonóra
ettől az addiktív világtól
beteltem egészem a bánattól

a tegnapom könnyes volt
a múlt évem szennyes
ma a szemem ragyogott
mert Isten kedves

ha ellököm
Ő az egyetlen
ki újból megkeres


ha ellököd
Ő az egyetlen
ki újból megkeres

részegen
ne engem
mást szeress