Üres lap, tinta, és érzelmek

Olyan sokat írnék, és mégis keveset

Lopott-adott szavak...

Ébredek? Kábítanak?

Hosszú percek, pillantások,

Buborékszív. Electroshock.

Semmi - de minden?

Véges - végtelen?

Szív és értelem

Bűnösen bűntelen

Tiszta foltok

Hibátlan hibák

Sárgák kéken

Csillagfény az éjben

Értelmetlen mondatokban megbúvó
logikus lételem
az érzelem?

Érvelek bárki mellett

és érvelek bárki ellen.

Sosem tudom mi legyen,

elvesznék emberekben.

Te meg még nem vagy sehol,
és már melletted érvel

az Isten.

A tenyerén visz minket,

*                      aztán tapsol,                      *

és itt  teremsz mellettem.
?

Kedvesen hívtál.
Vagyis, csak azt hittem,
hogy nekem szóltál...
de nem.

...már mentem volna...

"Maradj,
csak maradj ott"
Ennyit szólt az Isten
és én nem értem,
csak fogom a kezét,
és Ő megy előttem:
Centiről centire...
és minden lépés kegyelem.

"Én megyek előtted,

a rögös utat elegyengetem,

az ércajtókat betöröm,

és a vaszárakat leverem." 

(Ézsaiás 45:2)