Pár szösszenet

Kis kellemetes ház ez,

Pofás kis terasszal.

Csinos-édes kis szobák,

Benne mindenki tiszta, nemes.

Egy kicsi-szép házban

Édes-kedves baráti társaság.

-------------------------------------

Merengek rajtad,

Hogy írjak-e rólad,

De nincs már gondolat,

Ami leíródhat.

--------------------------------------

Random boldogságlöket

Elektromos zongora

Pár nóta/szösszenet

Szálló billentyűk és kotta

Nagy alvások

Megkergettem a reggelt...

az ágyamban!

De utol nem értem,

a nagy alvásokban...

Felébredtem,

aztán elképedtem,

hogy milyen hülyeségeket

álmodtam.

Boldog békeidők

Boldog békeidők vannak
míg máshol a Föld háborog.
Ingyen vizet, mindent annak,
ki nem is tesz, csak tántorog,
részeges a bortól,
a jólétben hempereg.
Belehal a boldogságba
és gyászolja a nagy tömeg.

Elöntött a gond-áradat

Megrekesztett egy pillanat,
megállította a nappalom.
Elöntött a gond-áradat,
pedig még alig indult a hajnalom.

Az idegeim egyszer csak meghaltak,
felmondták teljesen a szolgálatot:
stressz lett úrrá, pánik, mindennél vadabb,
szinte testet öltött már, torz alakot.

Ittam a kávém, bámultam a szekrényt,
forgott a világ közben körülöttem,
a fejem fájt, a szívem hirtelen nem remélt,
csak felálltam, és már megszédültem.

Leültem, ettem, kavargott a világ.
A gyomrom is felfordult miközben
próbáltam enni -valamit tenni- de kihányt
mindent ez a beteg, elnyomott testem.

Feküdtem egy teljes napot, aludtam.
Feküdnék még akár egy életen át...
Nem mondom, hogy elegem van, meguntam,
de ezen az élet-dolgon úgy túllennék már.

Néha nem tudok  a szemedbe nézni,
Mert felkavar, amit látni vélek:
Egyszer a leplezett szomorúság,
Máskor meg a hamis érzések,
Amiket csak odaképzelek.

Néha nem tudlak elfelejteni,
Pedig már megtettem ezerszer.
Néha lehúz az élet, egy lelki fáradtság
És én sem értem, mit érezhetek...
várok -ölelj még-, de nem jut belőled.

Néha taccsra tesz az élet,
Egy jobbossal kiüt és csak néz(l)ek.
Könnyes szívvel és véres szemmel
Pillanatokban órákra elveszek
...erőnek erejével elnézek...

Néha szépek a napjaim nélküled,
Néha egyszerű, kedves emlék vagy.
Néha nem értem mi volt veled és velem,
ahogy ártottál, és én is csak bántottalak.

I looked into the future
As if I was a child.
I looked -not seeing, just looking-
Was hopeful, but still blind.
I looked, I searched, I shouted
Waiting for someone I suppose.
What I got was not what I wanted
...I found you as a result.
And even though I did not want
Whatever -to me- you said,
Later on I realised:
This was just what I needed!
You took my hand and led me
Through the darkness in my head,
Your vision, wisdom and love
I followed. You went ahead.