Nem, csak...

Nem vagyunk reménytelenek, 
Csak időben elveszettek. 
Nem vagyunk kártékonyak, 
Csak nevelve megrontottak. 
Nem vagyunk lehetetlenek, 
Csak ellehetetlenítettek. 
Nem vagyunk otthonülők, 
Csak zárva van minden ajtó. 
Nem vagyunk lusta disznók, 
Csak életcéltudatlanok.

Nem vagyunk felnőttek, 
Csak nagyra nőtt gyerekek. 
Nem vagyunk aggastyánok,
Csak túl rég óta fiatalok. 
Nem vagyunk kisgyerekek,
Csak tapasztalatlanok.

Nem vagyunk gyáva nyulak,
Csak túl sok itt az ember .
Nem vagyunk parasztok,
Csak belénk kötött a némber!

Nem vagyunk mi részegek,
Csak ittunk pár pohárral! 
Nem vagyunk bolondok,
Csak nem értjük, mit szájalnak!

Nem vagyunk hasznos sem, 
Csak... kifogásunk ezer van. 
Nem változunk soha sem, 
Csak visz tova az áramlat.

Köd-élet

Hajnali fényben táncoló köd-angyal
Voltál, bár fényed csupán a Napé volt,
Hófehér táncodban tisztaság fénylett, 
A tisztességed az mindig tiéd volt.
A ragyogás, a Nap: megrontott téged,
Szerteoszlott lényed, tündér-fényed,
Pára lettél a tikkadt nyári légben,
Majd életed sötétté vált egészen.
Felleggé lettél életed alkonyán:
Borús, keserű, dühöngő fergeteg.
Megbántad azt a fényűző pazarlást,
Sírtál: könnyed, mint harmat lett élet,
Nem tudva, mit tettél életed során,
Könny-fiad szeretett, mindig hazavárt.