Zuhanás

Zuhantam.

Alattam üresség,
fölöttem homály.

Elbuktam.

Nem rejtegetném,
de az emléke fáj.

Maradtam,
hátha elkerülném.

Ez volt már hibám.

Tagadtam,
mintha remélhetném,
hogy most más vár rám.

Megbántam,

feloldozást keresvén.

Remélem hogy rám talál.

Megálltam.

Zuhanásom végre véget ért,
de a kemény földre esni fáj.

Felálltam.

Letöröltem könnyet,port, vért.
El nem törtem,de emlékezni fogok, mert fájt.

Az élet végtelenén / Always and forever

Az élet végtelenén

Egy nap megláttuk egymást 

és egy táncba kezdtünk

az élet szépségein át
és szenvedésein keresztül.

A táncunk megmentette 

az életem, de leláncolt.

Miután elhagytam karjait

szívemben az üresség tombolt.

Akkor visszahullottam.

Erősen tartott,s gyengéden.

Nekem adta a szívét, hogy elmondja

mellette biztonság vár az életben.

A szíve pótolta az enyém

melyet neki adtam én

hogy tudja, vele áttáncolnék

az élet végtelenén.

Always and forever

That one day I saw him
And we started our dance
Through all of life's miseries
And its beauties as well.

Our dance saved my life
But it also chained me.
After I left his arms
I felt myself empty.

 I fell back to his arms
He held me strong, but gently
He gave me his own heart
To show me I'm in safety.

His heart replaced mine
That i gave him to tell
With him I would dance
Always and forever.